Hiányoztál!...

*** Ne haragudjatok ha ékezet nélkül írok véletlenül mert sajnos osztrák a gépem és nem mindig írja azt amit én szeretnék***

Az a csók, egyszerüen mindent elsöprö volt. Egyszerre volt érzéki és lágy romantikus. 

- Hiányoztál szerelem.. - mondta Castiel és arcát bele temette hajamba.

Nem tudtam erre hirtelen mit mondjak  hisz egész eddig mellette voltam, de sajnos csak bántottam és ennél nagyobb fájdalmat nem is okozhattam volna. Szeretem és még is ezt tettem vele. Megszakad a szívem ha látom a szemében a fájdalmat. Valahogy jóvá kell tennem azt ami történt.

- Te is nekem... - mondtam halkan és elkezdtem simogatni a haját, és éreztem hogy közben apró pici könnycseppek áztatják a ruhám, de nem mondtam semmit, türelmesen megvártam míg Castiel jobban érzi magát és kisírja minden bánatát amit én okoztam neki.

Másnpa Castiel reggel elment és csak órákkal késöbb jött vissza. Igyekeztem addig összeszedni magam felkelni, csinálni valami kaját esetleg picit takarítai, de a vége az lett hogy csak fürödtem és egy gyors spagettit dobtam össze.

Castiel amikor haza ért egy nagyobb csomagot hozott szépen becsomagolva pici lyukakkal a teteén. Gyorsan levette a cipöét és berohant a konyhába. A csomagot az asztalra tette és hirtelen magához rántott.

- Kicsim mit csinálsz? Hisz még pihenned kéne... - mondta gyönyörü ragyogó szemekkel

- ne haragudj nem bírtam magammal és úgy éreztem valamit csinálnom kell, de csak föztem és lefürödtem úgy hogy nem vittem túlzásba a dolgot... - mondtam kicsit elvörösödve, amiatt hogy csak ennyi ment.

- Semmi baj, de ha nem baj akkor hoztam neked valami kis ajándékot... - mondta Castiel és a dobozért nyúlt volna de az szinte elugrált egyenesen le az asztalról.

Kérdön néztem rá mire nem csinált mást csak elrohant a doboz után. Nevettem amikor láttam hogy a nappaliban kerget egy hatalmas dobozt.

- Ne nevess ki! - kiabált rám miközben megfogta végre a dobozt - Nekünk vettem...

Majd amikor rápillantottam a csomagra nem volt rajta a teteje és benne volt 2 aranyos cica. Egy fehér és egy fekete.

- Castiel nem kellett volna... Olyan aranyosak... - mondtam és bár nevetni kezdtem a szememben könnyek gyültek.

- De kellett, és melyiket szeretnéd? - kérdezte miközben átölelt és magához húzott - Hisz egy a tiéd és egy az enyém.

- Akkor legyen a fekete az annyira emlékeztet rád - mondtam viccesen - pont olyan kis rosszaság mint te - és kinyújtattam rá a nyelvem, mire ö hirtelen megcsókolt.

- Ez nem is igaz - mondta kis fiúsan - Nem is vagyok az és amugy is csak okosan nem ám elhódítanak.

Kérdön néztem rá, mer egy hatalmasat nevetett.

- A fekete az fiú szóval csak okosan mert még az enyém vagy és nem is adlak neki! - mondta majd megbökte a cica orrát.

Nevettem egyet és magamhoz húzva megcsókoltam.

Castiel hirtelen felkapott és felvitt az emeletre. A szemében vágy égett de nem olyan sexuális vágy hanem vágy az érintésre és a közelségre.

Letett óvatosan atz ágyra és mellém bújt.

- Ugye nem hagysz eltöbbet? - kérdezte halkan

- Nem áll szándékomban - válaszoltam majd szembe fordultam vele megcsókoltam.

Egymás karjaiban aludtunk el, minden bút és bajt elfelejtve. csak mi ketten voltunk és végre minden hülyeségnek nyomaveszett.

Reggel én ébredtem elöbb és amikor felültem Castiel picit mozgolodni kezdett.

- Kis butus nem illik utcai ruhában aludni... - mondtam halkan es finoman betakartam.

Kiosontam a fürdöbe hogy zuhanyozzak, de meglepetésemre Castiel rontott behuzzám.

- Jó reggelt - mosolyogtam rá, mire ö a nyakamba ugrott és szinte remegve ölelt - Mi a baj?

- Azt hittem megint elmentél... 

- Bolond vagy?

- Nem tudom lehet... de akkor miattad vagyok az... - mondta majd pimasz mosoly terült el az arcán és csikizni kezdett és harapdálni

Végül a kadban kötöttünk ki ruhástól egyszerre mind a ketten. Egymásra néztünk és egy hatalmasat nevettünk.

- Azt hiszem mind a ketten vissza tértünk - mondta Castiel vidáman

Majd pedig meglepetésemre mind a két cica ott ült a fürdö ajóban és nyávogva mintgha ök is nevetnének felénk rohantak.

- Mondd csak Neko, vissza jöhetek hozzád? - kérdezte Castiel óvatosan

- Már visszajöttél vagy nem? - válaszoltam pimaszul

- Nem úgy bolond cicus - mondta és megharapta a vállam - Mármint vissza költözhetek hozzád?

- Azt hittem ezt már tudod... - mondtam és megböktem az oldalát...

- Tehát akkor ezt igennek veszem...és akkor visszajövök.

A kellemes fürdés után lassan lementünk hogy együnk valamit. De amikor leértem meglepetésemre Meiko, Viktor és Sakura már kényelmesen ott beszélgettek.

Aztán bejött még valaki...

- Seth te mi a rákot keresel itt...!?

Nem Tudom.... Visszatértem!!!

A dolgok zavarosak voltak a fejemben, minden össze vissza kuszálódott és az egyetlen fix pont ami emlékezetes volt az csak annyi volt hogy Viktor szeret, és hogy vele vagyok most együtt. De ahogy rá néztem az arcára valami nem stimmelt. Fajdalom volt a szemében mintha valami rosszat mondtam volna és nem tudtam hogy mi lehetett az.
Csak gondolkodni kezdtem de az agyam a Viktor utáni részeknél leblokkolt. Nem emlékeztem semmire.
- Akarok beszélni Viktorral. - mondtam és magam elé bámultam
- Rendben. - mondta majd szinte kirohant a szobából.
Viktor lépett be az ajtón és leült mellém.
- Mondd el az igazat, hogy mi is van, kérlek, mondd el...- mondtam rodeg szavakkal
Nagyot sóhajtott.
- Két variációt is mondhatnék. Az egyik az lenne hogy velem vagy együtt és boldogok vagyunk míg a másik az lenne hogy ez hazugság és hogy velem már lassan évekota szakítottál. Castiel pedig szeret, és vele vagy együtt már jó ideje. Tény hogy arra pályáztam eddig hogy veled lehessek együtt és hogy Castielnek vissza vágjak, de ez igy nem az igazi. Sajnálom de nem velem vagy és tény hogy szeretlek de akkor sem tehetem ezt. Castiel az aki valóban szeret és vele vagy együtt. Vele laksz már jó ideje és ö az aki meg ad neked mindent. Sajnálom, de ez az igazság. - mondta majd felállt és háttal nekem oda állt az ablakhoz és csak bámult kifelé zsbre tett kézzel.
Nem tudtam mit mondjak. Csak néztem magam elé. A fejem elkezdett fájni és lassan a dolgok elhomályosultak. Minden fekete lett.
Valahol voltam de nem tudtam pontosan hogy hol. Csak lebegtem a hatalmas sötétségben. Hirtelen egy hideg szellö csapott meg. Fáztam és bár nem tudtam mi van körülöttem a magány hirtelen rám tört. Hangokat kezdtem el hallni amik hívogattak és azt akarták hogy ne adjam fel, de nem tudtam mit tenni.Hiába nyúltam felfelé és akartam menni nem mozdultam, söt inkább csak még mélyebbre sülyedtem.
Hirtelen megláttam egy kis fényt amihez ode tudtam menni. Meleg volt és szokatlanul ismerös. Nem tudtam kié vagy hogy pontosan honnan is ered, de jó volt érezni. Simogatta a kezem ahogy hozzá értem. Olyan boldog és barátságos dolognak tünt a sötétségben.
A fény kicsit nagyobb lett és amikor hozzá akartam érni, szinte átnyultam rajta. megilyedtem és megrántottam a kezem. Apró mozdulat volt a de a feketeség vészesen és haragosan kezdett hullámozni.
Majd valami furcsát éreztem.
Hozzá értem az arcomhoz ami meleg lett, olyan volt mintha valaki simogatná.
A szemeelött megjenet egy arc. Fekete haja volt a fiúnak, szürke szemei vadító mosolya és engem figyelt. A szemei engem figyeltek. Vagy is azt hittem engem figyelnek amikor is valaki átrohant rajtam.
Egy barna hajú lány volt, nagyon szép szemekkel. De a srác még csak rá Sem nézuett. Csak ült és nyomkodni kezdtea telóját.
Olyannak tünt mint egy kis múltbéli látomás, de valami nem stimmelt. Nem tudtam iért nekem kell ezt látnom és miert pont most.
A testem nehezebb lett és lassan a szeme is csukodni akart. Ugyan nem akartam de a testem valahogy nem engedett nekem, a szemeim lecsukódtak és ahogy kinyitottam újra Castiel szürke vadító szemei villantek fel elöttem.
- Castiel...Emlékszem...azt hiszem mindenre emlékszem... - mondtam kissé bizonytalanul.
Castiel nem válaszolt csak elmosolyodott és egy könnycsepp gördült le az arcán. Oda hajoltam, letöröltem mire ö hirtelen megfogta a kezem megcsókolt majd közel hajolt és az ajkaimra is lehelt egy lágy kellemesen meleg kicsit dohány izü csókot. Egy olyan csókot amit már oly rég óta hiányoltam...

***Igyekszem mostantól amilyen gyakran csak tudok majd új részekkel gazdagitani a blogot! ***

Nem értek semmit...

Reggel amikor felkeltem Castiel nem volt sehol. Elindultam a lakásban körbe nézni de nem találtam sehol.
- Most még papírt sem hagyott... - suttogtam magamnak.
Bevonszoltam magam a fürdőbe és elkezdtem engedni a vizet. Egy jó ideig áztattam magam a kádban amikor hirtelen megszólalt a telefonom. Meiko volt az.
- Mondd mit szeretnél? - mondtam gyorsan a telefonba.
Nevetést hallottam visszajelzés ként.
- Sakura vagyok és igen akarok valamit még hozzá azt hogy gyere velem este egy picit bulizni. - mondta kőnyögő hangon
- Nem még csak most értem haza a kórházból úgy hogy nem. Sajnálom, de beszélj Meikoval vagy nem tudom kivel, mondjuk Alexy tuti benne lenne.
- De ök nem jók! Nekem te kellesz! Te vagy az egyetlen akivel tuti tudok pasizni!
- MIért akarsz hirtelen pasizni? Ès miért pont én..? - kérdeztem értetlenül, valahogy sose igazodtam ki igazán Sakurán de most ez tényleg értelmetlen volt.
- Csak gyere el velem létszi. Kérlek, pasit akarok szerezni met már nagyon elegem van és szeretnék végre valaki normálisat és hiányom van. - hadarta rohadt gyorsan
- Meggondolom még majd. - mondtam unottan
- Kérlek!
- Ki lesz még ott?
- Akkor eljössz? - mondta vidáman
- Igen - mondtam és elkezdtem nevetni
- Amugy ott lesz Lys, Ken, Armin, meg a csajok Rosa, Melody meg még nem tudom. Amugy ha jössz hozd el majd Castet is.
- Azt se tudom hol van, reggel amikor felkeltem már nem is volt itthon. Lehet csak elszalad valamiért vagy kitudja. - mondtam kicsit felszült hangnemben Sakurának
- Szerintem hívd majd fel nehogy megint Debby szóljon közbe. - válaszolta nyugtató hangon
- Ki az a Debby? - kérdeztem vissza
- Hát tudod Cast exe.... vagy várj te nem emlékszel mi volt Debbyvel? - kiabált a telefonba.
- Nem nagyon miért...?
- 10perc múlva nálad vagyok ezt megkell beszélni hozom Meikot is! - és kinyomta a telefont
Hülyén néztem a telefonra de megrántottam avállam és nem foglalkoztam a dolgokkal. Kiszáltam a kádból és gyorsan összekaptam magam.
Levánszorogtam a konyhába és valami kaját akartam össze kaparni mire jönnek, meg gyorsan csináltam egy kávét is nehogy megszoljon Meiko miatta mert múltkor sem kapott.
Csengettek pont akkor amikor végeztem mindennel.
- Gyere! - kiabáltam, mire Sakura szinte feltépte az ajtót.
Odajött hozzám és szinte folytogatva megölelt.
- Mi az isten van?! - mondtam mikor levakartam magamról.
- Valamit látnod kell... - mondta Meiko és megfogta kezem és magaután rángatott.
Egészen egy kis kávézóig rángatott ahol aztán hirtelen megállt.
- Mi van veletek?! - kérdeztem miközben a csuklóm próbáltam kirántani a kezéböl.
Nem mondott semmit csak egy irányba mutatott.
Amikor a keze irányába néztem, Castielt láttam meg, egy lánnyal enyelgett éppen akinek barna, hosszú haja volt és kék szemei. Valahogy Castiel furcsa volt, olyan mintha kényelmetlen lenne neki a helyzet, de ezt csak én láttam így. Egy ideig beszélgettek majd Castiel fogta a lány állát közelebb húzta és szenvedélyesen megcsókolta.
Az arcomon anélkül hogy akartam volna könnyek csorogtak végig. Csak hazudott nekem végig, mindig hazudott, sose kellettem neki igazán. Ezek a szavak mentek végig körbe-körbe a fejemben. Összezuhantam belül és ott ahol álltam összeestem. Hirtelen minden sötét lett és filmszakadás.

Lassan amikor magamhoz tértem otthon voltam,Meiko, Sakura és egy srác az ágyam végénél veszekedtek.
- MI ez a nagy hangzavar? - kérdeztem mosolyogva.
A srác hirtelen oda szaladt hozzám és elkezdett puszilgatva bocsánatot kérni.
- Te kivagy egyáltalán? - kérdeztem mikor ellöktem magamtol
- Micsoda?! Èn vagyok az Castiel nem emlékszel rám? Együtt lakunk és szerelmesek vagyunk! - mondta aggódva
- Ne haragudj de valamit szerintem te rosszul tudsz. Èn Viktorral vagyok együtt és mi boldogok vagyunk. Ne haragudj de össze keversz valakivel. - mondtam ridegen
- Viktorral? De hisz te vagy a mindenem...
- Ja, gondolom azért smárolsz Debbyvel mert Neko a mindened... Ne nezd már hülyének! Menj inkább visszahozzá azt legyél boldog. Ha jól meg nézem akkor még Viktor is tényleg jobb neki. Menj ahova akarsz! - osztotta Sakura majd megfogta a asrác karját és kirugdosta a lakásból.
Meikoval ketten maradtunk.
Leült az ágy mellé és a szemembe nézett.
- MIért pont Viktor...? - kérdezte gyanakodva
- Nem tudom...

***Bocsánat hogy eddig nem volt rész,de sajna tényleg sok volt a dolgom de mostantól újra leszek***Amugy kérdés Castiel vagy Viktor? Ki lenne jobb? Ès miért is...?***

Baj van...

***Ne haragudjatok hogy ilyen régen írtam csak nagyon sok dolgom volt, de most bepótolok mindent ígérem***

Lassan minden emlékem kezdtem vissza nyerni. Megismertem újra mindenkit és kezdett minden olyan lenni mint régen kivéve egy dolgot, a suli területén volt egy lány akit Debbynek hívtak és valami köze volt Castielhez de senki sem mondta hogy mi.
Hiába faggattam mindenkit senki nem mondta el mi is volt. Furcsáltam a dolgot de Cast annyit mondott már nem fontos. Azt hittem ezzel el van rendezve, de sajna egyik délután amikor mentem ez a bizonyos Debby Cast nyakában lógva nyávogott.
Nem tudtam hirtelen mi lelt engem, de oda mentem és szinte letéptem róla. Èreztem hogy könnyek csorognak végig az arcomon, de nem szóltam semmit csak arréb löktem és a nyakát kezdtem el szorongatni egy kézzel. Sokkal erösebb voltam nála. Szinte éreztem ahogy kicsit megemelkedett és lábujhegyre állt ahogy szorongattam. Castiel fogta meg a kezem hogy hagyjam abba de nem érdekelt ellöktem. Csak folytak a könnyeim és amikor már úgy éreztem mindennek vége és már nincsen semmim hisz mindent elvesztettem elengedtem Debby nyakát aki levegö után kapkodva rogyott össze. Nem mozdultam csak álltam és néztem magam elé.
Castiel zavartan nézett rám.
- Ne gyere ma haza csinálj amit akarsz a kis szukáddal, de ha nem tudsz hova menni akkor majd én megyek el. Amugy is megígértem Arminnak hogy talizunk. - mondtam majd megfordultam és elmentem mintha nem is történt volna semmi.
Tudtam hogy nagyon szereti a nöket de nem gondoltam volna hogy egy ilyen kis hülye liba jobban érdekli mint én.
Ahogy mentem, hirtelen felnéztem és nem is tudtam hol vagyok. Csak álltam és éreztem hogy még mindig nedves az arcom.
HIrtelen egy parkhoz értem. Amikor sétáltam befelé megbotlottam és a füre estem. Nem keltem fel csak megfordultam és az eget néztem. Egy pillangó repkedett felettem néha rám szállt de ahogy mozdultam mindig elment. Olyan volt mint az életem. Amit tettem valami mindig vele együtt elveszett, elég volt csak egy kis dolog is mindig elúszott vele valami.

Hirtelen egy lány jelent meg fölöttem. Hosszú arany színü haja volt és arany színü szeme. Ismerös volt, de nem tudtam honnan.

- Szia! Mit csinálsz itt? - kérdezte barátságosan.

A hangja olyan volt mint egy elegáns családból származó úrilánynak. Lágy, dallamos és elegáns.

A lány maga is nagyon csinos volt. Elegáns arc, telt ajkak, formás test. Egy szóval maga az álom nö.

- Csak néztem a csillagokat és gondolkoztam Castielen... - válaszoltam monoton hangon

- Gondolom nem tudod ki vagyok. A nevem Momo Nathalien barátnöje vagyok, régi ismerösök voltunk vagyis vagyunk. Amikor kicsi voltál a szomszédod voltam. Bár te idösebb vagy mint én valahogy mindig sokkal fiatalosabb voltál. - magyarázta - Amugy mi a baj Casttal?

Csak megráztam a fejem, a semmi jele ként.

Momo csak mosolygott és lehajtotta a fejét.

- Tudod Castiel és Debohra régen jártak.

Hirtelen felnéztem.

- Nem régen jött vissza Debby, és mondjuk akkor ti már együtt voltatok és akkor kezdödött minden. Azóta ti folyamatosan gyilkoljátok egymást. Castiel voszont téged szeret, ezt mindenki tudja. Amikor beteg voltál nagyon maga alatt volt és bármit megtett volna hogy neked jobb legyen. Ha kellett volna valamiét oda is adta volna. Nagyon szeret téged, ezt sose feledd, Debby meg csak nyaggatja, de Cast mindig lerázza. Szóval szerintem jobb lenne ha beszélnétek. - mondta kedvesen

Elgondolkodtam egy picit, de igaza volt. Szerettem Castielt és mindent megadtam volna neki, hiányzott már most.

- Ha nem haragszol akkor én most megyek, de megtudod nekem mondani merre van a suli? - kérdeztem kicsit vörös arcal

- Persze - majd nevetett egy nagyot

Amikor elmegyarázta az irányokat gyorsan elindultam szinte rohantam hazáig, és amikor oda értem fltéptem az ajtót.

Castiel ott idegeskedett Lysanderrel, Arminnal és Viktorral egyszerre hogy hol lehetek. 

Ahogy beléptem és megláttam a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem tudtuk elengedni egymást csak ugy martuk egymás ajkait.

- Asszem jobb ha megyünk. - mondta Lys majd elrángatott mindenkit és máris csukodott az ajtó.

- SAajnálom ami ma történt, de azért kicsit lehettél volna finomabb is Deborahval - mosolygott Castiel - Többet ne tünj el aggódtam nagyon...

- Ssss... -fogtam be a száját és megcsókoltam lágyan...

Baleset...

Amikor oda mentem Castiehez, nem szólaltam meg, inkább megfordultam és kirángattam magam után Lollyt. Nem bírtam sokáig, kérdön néztem rá. De nem mondott semmit.
- Miért csinálod ezt Lolly? - kérdeztem és közelebb léptem.
Lolly szeme ennek a mondatnak hallatán ördögi lágokban kezdett égni és a kezei ökölbe szorultak. Szinte üvöltött velem amikor mondta mit ért van ez.
- Hát nem érted mindent csak érted teszek! Csak miattad van minden! - kiabálta és elindult felém.
Hátrálni kezdtem, de mögöttem a korlát volt. Nemk tudtam tovább hátrálni, teljesen megvoltam rémülve Castiel pedig amikor megakarta fogni Lollyt, simán leütötte. Castiel csak feküdt én pedig nem tudtam mit csinálni csak erösen kapaszkodtam a korlátba. Lolly csak folyamatosan ezt hangoztatta és már szinte sírt.
Amikor oda ért hozzám, nekem ugrott és úgy ölelt meg.
A lábam alol kicsúszott a talaj és lefejeltem a korlátott. Csak feküdtem és Lolly aggódó tekintetét vizsgáltam. Egészen addig ameddig el nem szaladt. Valami meleget éreztem és ekkor Castiel karjai fontak körbe. Vérzett a fejem.
Castiel meleg könnyei végig csordultak az arcomon, nagyon rossz volt ezt látni. Aggódtam, felakartam emelni a kezem de nem tudtam, nehéz volt mindenem.
Amikor pedig Castiel megölelt és elkezdett kiabálni végleg elnyelt a sötétség.

Sokáig nem tudtam hol vagyok, csak sötét volt körülöttem. Nem emlékeztem semmire nem tudtam hogy az arcok amik néha bevillantak kik voltak, nem tudtam semmit. Néha még a saját nevem sem. Nem tudtam mennyi ideig voltam ott, de azt tudtam hogy magányos voltam, valaki hiányzott de nem tudtam ki az. Csak egy név járt mindig a fejemben, ami mindig ismétlödött, Castiel.
Mindig ezt hallottam de nem tudtam miért, vagy hogy minek, vagy hogy egyáltalán ki ö és mit is jelent nekem.

Sok idö után, valami elkezdett világosodni és lassan egy lámpát láttam meg. Egy korházban voltam. Vajon hogy kerültem ide és mióta vagyok itt? Nem tudom. Oldalra néztem és valaki feküdt a kezemen.
Egy vörös hajú, rockos srác volt, ki sírt szemekkel. Az arca megvolt dagadva és a szemei alatt hatalmas karikák voltak. Vajon miért van itt mellettem?

Valahogy nagyon kellemes volt az érintése és csak az hogy látom mosolyt csalt az arcomra. Nagyon fájt a fejem, aminek hatására felszisszentem és ezzel sajna megrándult a kezem is.
A srác felébredt és mosolyoga, könnyes arcal hozzám simult. Majd megcsókolta a homlokom, nagyon elvörösödtem és nagyon kellemes volt az érintése.
Gondolkodás nélkül lehúztam és megcsókoltam.
Amikor megcsókoltam, elkezdett hasogatni a fejem és hirtelen beugrott ö itt Castiel és szerelmes vagyok belé. Nagyon sok minden beugrott vele kapcsolatban, de a többi mind sötét volt.
Nem volt semmi a fejemben csak Castiel és ez a csók.
Kerek szemekkel nézett rám Castiel, majd viszonozta a csókom és elszaladt.

Hirtelen egy doki jött be, megvizsgált mindenhol, végül csak Castielel akart beszélni.
Cast amikor vissza jött kicsit szomorú volt.
Egy ideig csend volt. Majd megszólalt.
- Tudod ki vagyok? - kérdezte a szemembe nézve.
- Persze, Castiel vagy, akit szeretek és mindenem neki adtam. - mondtam, mire kérdön nézett rám
- Mennyire emlékszel még?
- Veled kapcsolatban sokra, de sajna a többi nagyon sötét és szinte semmi sincs, csak te.
- Valahogy most örülnék, de sajna nem lehet, a doki szerint amiatt hogy beverted a fejed szinte mindennek ki kellett volna esnie és ugy is tünt hogy kiesett de ezek szerint nem minden, aminek örülök. De sajna lassan vissza kell hoznunk mindent. Biztos hogy rajtam kivül nincs más az emlékeidben, pl hogy hogy kerültél ide? - mondta lassan és mellém öltt majd össze kulcsolta az ujjainkat.
- Nem nagyon - mondtam majd kicsit gondolkodtam és valami bevillant -Vagyis arra emlékszem hogy egy rózsaszín haju lány ugrott nekem, majd te sírtál és utána sötét. Sajna más nincs.
- Rendben, akkor elmondom hogy mi is van a dokinak te addig pihenj még, nagyon aggódom érted és nem szeretném ha minden rosszabb lenne, - mondta majd csókott nyomott a homlokmra és ki ment.

Amikor aludni akartam, ami nagyon nem sikerült, a dolgok lassan vissza jöttek, de sajna nem voltak tiszták eszembe jutott sok ember, nevek, történések, de ezek mind most voltak. Szinte 6 vagy 7 évnél régebbiek nem voltak.
Egészen addig minden meg volt hogy a zenekarommal befutottunk, de ennél régebbi semmi nem volt, úgy éreztem végleg elvesztettem hogy ki vagyok és hogy mi voltam. Mi voltam a múltban és ki voltam, miket tettem és hogyan, vagy mi volt?
Ùgy éreztem végleg elvesztettem a múltam és tényleg elvesztettem ki is voltam és egy részem végleg eltünt. Nagyon aggódtam. Aminek hatására felijedtem, amikor felébredtem, sokan voltak körülöttem. Itt volt Castiel, Meiko, Misaki, Lys, Nat és még sokan.
Sokáig beszélgettünk aminek hatására sok minden beugrott nekem még jobban mint csak sablon sztori ként. Sokáig volt ez, majd a sok infó után amikor már bele fáradt mindenbe az agyam akkor elaludtam, úgy hogy mindenki ott volt még.
Kellemesen aludtam és melegség ölelt át álmomban, valahogy úgy éreztem nem is akarom tudni mi volt a múltban. Jobb ugy nekem. Most valahogy minden olyan jónak tünt. Nem akartam tudni mi volt amúltban és már nem is érdekelt, mindent folytatok, amit kell újra kezdek, és mostantól igy akarok élni.
Gondolni sem mertem rá hogy volt 2 ember akiket nagyon is elfelejtettem és nem is jöttek vissza, ez volt a legnagyobb hiba...

Jellmezek...

Mindenki felém nézett de én nem tudtam mit mondjak csak tátva maradt a szám és csak tátogtam összevissza.
- Helóka Lolly! - kiabált fel Sakura ahogy meglátta mi is van velem - Nem is tudtam hogy a lányokat szereted! Mióta tart ez a hullámod?
- Már rég mióta megismertem Nekot azóta szeretem! Ès ez ellen senki nem tehet semmit.  - mondta miközben olyan volt mint egy ovodás.
- Naa és más nem is tetszik neked csak ö? - poénkodott tovább Sakura és bele boxolt a vállába.
- De nem ám! Neked nagy a szád és a melled de amugy nem, vagy jó semmire. A többike meg ugy rosszak ahogy vannak! De Neko a tökéletes megfelelö méretü a mele és aranyos kedves cuk és olyan mint egy cica! - mondta majd hátulról elkezdte mozgatni a melleim, hogy bizonyítsa milyenek is. Armin, Ken, Alexy és a többiek csak úgy csorgatták a nyálukat még Cast is elbambult egy pillanatra.
- Na jó elég volt! - kiabáltam majd megfordultam és egy nagy csattanós pofont adtam Lolly arcára. Elöször csak fogta az arcát majd lassan könnyek jöttek ki a szeméböl, cseppet sem sajnáltam akkor hiszen egy egész kocsma elött megalázott és letapizott. Haragudtam rá és nem is zavart hogy fájdalmat okoztam neki bármennyire is szerettem, de ezt megérdemelte.

Lolly ekkor rám nézett de nem mondott semmit megtörölte az arcát és kirohant. Alexy rohant utána hogy megtudja minden oké e.
- Kis lány máskor vigyázz azért. - mondta Kim - Nagyon megcsaptad. Mégakkor is ha megérdemelte akkor is lehettél volna gyengédebb.
- Nem hiszem hogy ez neki fájdalmat okozott volna. A rózsaszín haj alatt egy igazi szadista lakozik. Néha rosszabb mint én.  - mondtam mejd oda mentem Castielhez és megfogtam a vállát.
- Mi az drága? Baj van? Rosszul vagy? - kérdezte hirtelen Cast
- nem semmi baj csak szeretnék menni és gondoltam szólok, de te jössz amikor szeretnél maradj ameddig csak akrsz. - mondtam gyorsan kicsit zavarban
Elakartam indulni amikor Cast a karom után nyúlt.
- Nem mész egyedül sehova az éjszaka! Vagy velem vagy egy csajjal! - mondta aranyosan és megcsókolt.
- Majd én elkísérem! - kiálltott fel Ken
- Te mióta vagy csaj? - kérdezte Cast
-  Ha egy csaj kíséri az még megvédeni sem tudja, de én legalább vigyázok rá. Tudom hogy ha bepróbálkozok megölsz úgy hogy nem lesz semmi csak elkísérem és jövök vissza. - darálta le gyorsan Ken
- Rendben, most az egyszer elengedlek vele. De ha csinálsz valamit ledarállak élve! - mondta Cast villogo szemekkel.
- Èrtettem! - poénkodott Ken
Èn annyira nem örültem neki mert hirtelen elöjött mit láttam vagyis halottam a wcben. Nem tudtam mi legyen vagy mit fogok vele beszélni vagy egyáltalán hogy álljak a dolgokhoz. A gondolataim Alexy szakította meg amikor is hirtelen a nyakamba ugrott.
- Holnap este buli ugy hogy ne feljsd el a jelmezed. - mondta mejd megpuszilta az arcom.
Kérdön néztem rá. Hát elfelejtetted hogy holnap van a Halloweene buli a suliban? - kiabálta Armin
Eszembe jutott hirtelen minden.
- Rendben ott leszek! - mondtam majd intettem Kennek hogy induljunk végre.
Lassan ballagtunk egymás mellett szótlanul. A csendet Ken szakította meg egy nagyon kellemetlen témával.
- Tudod mióta ismerlek kis gyík korom óta azóta szeretlek. Tudom hogy Castet szereted és hát tudom hogy engem is lenézel amiatt hogy egy éjszakás kalandjaim vannak de nem tudom mit tegyek. Csak te jársz a fejemben, nem tudlak elfelejteni minden lányban téged kereslek, megtennél nekem valamit? - állított magával szembe és megölelt. - Kérlek utasíts vissza rendesen, nem kell most csak valamikor majd osszki egyszer létszi.

- MIért ne most? Vagy miért ne most? - kérdeztem gyorsan vissza és eltoltam magamtól.
- Mert most fullon vagyok szesszel, nem emlékszem szinte a felére hogy mi volt. - mondta majd a fejét kezdte vakarni és elindultunk újra. Hazáig nem beszéltünk szinte semmit megint. Amikor haza értem csak gyorsan megfürödtem és hullán estem az ágyba.
Reggel arra ébredtem hogy Cast reggelit hoz nekem az ágyba.
Kérdön néztem rá.
- Csak korán keltem, már ha 2 óra korán van. - mosolyodott el majd puszit nyomott a homlokomra.
- Most mennyi az idö? - kérdeztem rémülten
- Nyugi csak 3 óra van. Nem sokár mondjuk mennünk kell majd de még van idönk. A jellmezeink ugy is megvannak szo´val semmi gond. - mondta majd megcsókolt lágyan de szenvedélyesen.
Gyorsan megettem mindent majd felöltöztünk, sminkeltünk és elindultunk. Èn Alicnek öltöztem, Cast pedig Jack Sparrownak.
Amikor beértünk mindenki hirtelen megtámadott minket és elkeveredtünk egymástól. Mindenki bevolt öltözve. Armin egy játékol választott valakit, Lys csontváz volt, Misaki hercegnö, Nat herceg volt, Ken pedig farkas vagy kutya vagy nem tudom. MOndjuk ez csak pár példa volt, nagyom sok jelmez volt és mindenki szinte más volt.
Hirtelen Sakura keveredett mellém aki Riasnak volt öltözge a HIghschool dxdböl. Nagyon jól nézett ki. Bár a ruha kicsit túl keveset takart talán. Egy ideig elvoltam de aztán már hiányoltam Cast. Elkezdtem keresni és az erkélyen találtam rá.
Kettesben volt Kennel. Nagyon feszült volt a levegö de nem volt semmi gyanus, elbujtam és kicsit hallgatoztam. Nagyon halk volt minden de a lényeg az volt hogy Ken Cast egyik exét akarta megszerezni, de ami furább volt hogy amikor megegyeztek és Ken elment Lolly ugrott Cast nyakába és megpuszilta.
De amikor leszállt Caströl és megfordult aggódni kezdtem. A tekintetében láttam a démont akit nagyon is jól ismettem és félni kezdtem. Aggódom Cast ért.

Ahogy oda akrtam menni, csak ennyite hallottam.
- Az enyém lesz és te ez ellen nem tehetsz semmit. - majd amikor meglátott vissza váltott cuki kislányra és elsétált...

Nem hiszem el...

MIndent elkedztem mondani Castielnek, ami csak eszembe jutott.Mindent elmondtam neki az elejétöl a végéig. Castiel csak csendben hallgatott néha bólintott is, de nem reagált semmit. Amikor végeztem akkor vártam mit mondhat, de nem mondott semmit csak oda jött melegen megölelt és forrón megcsókolt. Ìgy maradtunk még egy ideig majd Castiel felemelte az állam.
- Szeretlek és ezen semmi sem változtat. - mondta Castiel lágy hangon
- Remélem is! - nevettem - Ès ma mi a program...?
- Hát sajna ma nem maradhatok veled... - mondta szomorúan Cast - Sajna ma muszály Lysel taliznom egy kicsit, de azt mondta ne hozzalak téged, mert nem lesznek csajok abszolut. Uge nem haragszol, drága?
- Dehogy semmi baj. Majd áthívom a többieket kicsit zenélünk beszélgetünk azt kész. Szeretlek ugy hogy nem haragszom. Ès hova mentek? - mondtam mosolyogva a nyakát átkarolva
- A Rockingba hívott meg Lys. Oda járunk mindig. Meg még majd jönnek páran csak elöször ketten leszünk. - mondta majd megcsókolt.
- Rendben és mikor mész? - búgtam az ajkaiba
Ránézett az órára és hirtelen rohangálni kezdett. Kérdön néztem rá.
- Már mennem kéne hogy ott legyek, 5re ígértem és most már 50ven van. Basszus. - mondta rohangálva
A földön fekve nevettem, hogy milyen reménytelenül rohangál össze vissza a cuccai ért. MIkor elment még kb 4x jött vissza mert mindig itt hagyott valamit. Gyorsan telefonátam MIsakinak, Kimnek, Melodynak, Violának, Rosának, Meikonak és Sakurának. PIzsibulit rendeztem és hát mindenki nagyon lekes volt.
Amikor megjött mindenki akkor arréb toltunk minden bútort és letelepedtünk egy körbe. Sokat bheszelgettünk mindenkit ki beszéltünk amikor utolsó ként megjött Sakure egy csomó piával. Hoztam gyorsan chipset meg ropit meg minden jót. A pia annyira volt elég hogy oldja a hangulatot, de nem is akartunk többet inni.
- Mi lenne ha elmennénk a Rockyba? - mondta Sakura hirtelen.
MIndenki bologatott és elkezdett öltözni, Misaki és én össze néztünk és nagyon nem akartunk menni, de nem volt esélyünk veszekedni. Magukkal rángattak és nem menekülhettünk.
Amikor oda érténk Cast, Lys, Ken és a többiek már jó állapotban voltak. Csak döltek jobbra ballra. Miközben körülöttük kb 20 csaj pörgött. Kicsit sem tetszett a dolog se nekem, se Misakinak se Meikonak. Onnantól kezdve Meiko és Misaki folyamatosan ökete figyelte. Engem is zavart Cast de bíztam benne. Nem akartam balhézni szóval inkább ittam böven. Sakura kitalálta hogy menjünk fel karaokézni.

Felrángatott és bele kezdtünk. Mindenki válogatott hogy mi legyen az amit énekelni akar, de nem jutottunk sokra. Majd hogy legyen ihlet elkezdtünk jelmezeket keresni ami a japán stílusu részlegen volt, szinte mindentöl elzárva. Ahol volt a karaoké részlg ott rengeteg jelmez volt. Sakura teljesen bekattant és mindenkire ráakasztott egy egy jelmezt.

(Misaki jelmezben)

Utána felhívta Viktort és Armint., hogy neki kellenek pasik. Gyorsan mentek a dolgok, hiszen Sakura jobbra balra rohangált.
Amikor már nem bírtam elmentem ki a mosdóba ahol olyat halottam amit nem akartam.
- Még... kérlek...ne hagyd abba!... kínozz még.... - kiabálta egy nöi hanga vécéböl.
Nem akartam zavarni szóval siettem, de az ajtajuk kinyílt és a mosdó kagylónak támaszkodva ment a menet tovább.
Csak összehúztam magam és vártam, amikor vége lett és halottam hogy öltöznek kinéztem Kent és egy zöld hajú lányt láttam akinek fele más szeme volt. Szép volt, de nagyon viseltes. Túl fehér volt a böre és kicsit össze volt törve. Sajnálat látszódott az arcán, ám amikor újra megfordult túl ismerös volt.

Gyorsan öltöztek és utána el is tüntek. Amikor kimentem Armin, Alexy és Lolly ugrott rám. Szavakat sem találtam. Lolly a basszus gitárosom volt, szinte a legjobb volt mind közül. Imádtam és a stílusa is olyan volt mint Alexynek, mindig divatos volt. Rózsaszín hosszú haja volt mindig hol egyenes hol gödör fürtökkel. A szeme pedig mindig más szinü volt, de amikor a zenekarban volt szinte mindig rózsaszín-sárga volt. Szemüveg kellett volna neki de ö inkább a fele más köntaklecse melett döntött mindig. Azt hittem Japánban van suliba hisz oda vették még annó fel. Hirtelen feleszméltem amikor már Lolly szinte a nyakamban volt.

- HIányoztál cicus! - kiabálta és össze-vissza puszilgatott
- Te is nekem, de azért kicsit legyél óvatosabb! - mondtam majd próbáltam vissza tartani, ne hogy megegyen.
Amikor már majdnem megcsókolt hirtelen Cast lépett oda és a pólójánál fogva vissza húzta vagy is vissza fogta Lollyt.
- Ez meg ki és miért tapizott le? Ès miért akart megcsókolni? - mondta részegesen és kicsit haragosan.
- Te meg ki vagy? - kérdezte Lolly haragosan szinte kiabálva.
- Neko barátja vagyok és vele élek! Ès szeretem! - kiabálta Cast vissza és elngedte a pólóját hogy szembe nézhessen vele.
- Az nem lehet Neko az enyém csak az enyém! - kiabálta Lolly - Neko csak velem lehet boldog! Elfogom töled venni! Bármin múlik is! Szerelmes vagyok belé és magamnak akarom!- kiabálta Lolly mire hatalmas csend lett.
Azt sem tudtam mit mondjak, csak hatalmasak pislogtam.
- HOGY MI!? - kiabálta mindenki, de Cast volt a leghangosabb. - Felejsd el! Ndeko az enyém! Mond meg neki!
- Rendben akkor mondd meg te Neko hogy mi lesz! - mondta Lolly is.
- Akkor most mi van? - kérdeztük egyszerre hárman....